|
Könyvhétzáró irodalmi délután a Meseházban
|
Barnás Ferenc tárcái
|
|
|
Kiss László: Itt voltak mind
|
|
|
Kései tanúságtétel – Sinka István: Fekete Bojtár vallomásai
|
|
|
Könyvhétzáró irodalmi délután a Meseházban
|
|
|
Barnás Ferenc tárcái
|
|
|
Friss Bárka
|
„A király nagyon várta, csak ő segíthet rajta, / annyi mindent hallott róla, most beteg lett, / hát hívatta, óvatos, a szentség színe alatt / sokan, sokszor átverték már, ezért titokban / hosszan figyeltette, és ő minden próbát kiállt (...).” Egressy Zoltán verse a legutóbbi Bárka éléről.
„a megérkezés, az legyen majd egy / pezsgőtabletta, amit véletlenül / a néhai patakba dobnak, mert / az utak között, ha megszakad is minden, / még egy zsákutca is lehet otthonos.” Vasas Tamás verse.
„Az 1990. március 15-én posztumusz Kossuth-díjjal, majd tíz évre rá posztumusz Magyar Örökség-díjjal kitüntetett Sinka István újabb negyedszázad múltán »elérte«, hogy 2025-ben végre annyi hányattatás után ismét megjelenhetett önéletrajza, a Fekete Bojtár vallomásai teljes, az 1942-44-es, kétkötetes kiadás alapján készült hiteles szövege.” Márkus Béla kritikája.
„A Káté esszenciáját a mély személyesség, intimitás adja. A természet erőteljes jelenléte, Erdély helyeinek nevesítése (Málnás, Sepsibükszád, Olt stb.), a jellegzetesen erdélyi szavak használata (mánus, borkán, majó stb.) izgalmas ízt ad versbeszédének.” Papp-Sebők Attila debütkötetéről Kopriva Nikolett kritikája.
„A nyál is összefutott a számban, de akkor még nem kezdtem el újra festeni, csak titánfehérből és égetett szienából kikevertem bőrének árnyalatát.” Petres Kincső novellája a Hajóhídon.
Ünnepi Bárka-estet tartottunk február 7-én, szombaton a Sík Ferenc Kamaraszínházban. Az esemény fotóiból válogattunk, hogy azok is bepillantást nyerhessenek a rendezvénybe, akik nem lehettek jelen.
Január 15-én délután öt órától a BAB Galéria – Budapest Art Bridge-ben tartották Viola Szandra Két világ közt alszik és Oláh András Távolságok című Orpheusz Kiadónál megjelent köteteinek bemutatóját. Az estet Erős Kinga kiadóvezető nyitotta meg, Konkoly Dániel szerkesztő moderálta, és Kovács Judit színművész működött közre. Gulisio Tímea tudósítása.
„autonómiahiány, erőszak, perspektívanélküliség, a sorsba való beletörődés, és a generációkon átívelő szabadság sem lesz több, csak az üres dobozt csomagolják be szebben.” Nagy M. Anna Czakó Zsófia új kötetéről, a Távoli rokonokról.
Szitált szavak címmel a Tiszatáj Könyvek sorozatban jelent meg Debreczeny György legújabb verskötete. Ványai Fehér József ajánlja az Olvasónaplóban.
„Hogy mégis hol van valójában Sinistra és Verhovina? Azt hiszem, hogy mindjárt itt, a város határában, vagy még közelebb: bennünk, együtt minden fenyegetésével.” Bodor Ádámmal Elek Tibor főszerkesztőnk beszélgetett 2012-ben – ezzel köszöntjük a kilencvenéves szerzőt. Kívánunk neki egészséget és alkotókedvet!
„Nem csak a felezőszonettek alkotói korszaka zárult le, hanem egy alkotó versalkotói korszaka is lezárult vele. Öröm és büszkeség, hogy a Kortárs Kiadó a könyvvel méltó keretet adott ennek a búcsúnak.” Zalán Tiborral Szabados Attila beszélgetett.
„Kérdezd meg, kérdezd meg tőle, ismételgeti egy hang a nő fejében, kérdezd a börtönről, arról, hogy telt az elmúlt hét év, mi lett a többiekkel, ők életben maradtak-e, kérdezd meg, hogy gondolt-e rád, írt-e neked levelet, kucorodj elé, karold át a lábát, mint régen, és mondd el, mondd el neki, hajtogatja a hang, hogy vártál rá, öt éven át vártál (...).” Balássy Fanni novellája.
„A kétszárnyas, kátránnyal bekent fekete utcai fakapu udvar felőli oldalából hatalmas rozsdás szög állt ki mellmagaságban, a keresztléc egy darabja korhadt el évtizedek alatt, és esett le néhány héttel azelőtt, hogy a tizenegy éves szőke fiú egyedül focizott a füves udvaron, csak a kutyája volt a közelében, a pályát határoló sövény bokrai mögött feküdt a járdán, a ház üvegezett folyosója előtti napsütötte sávban (...).” Kiss Ottó novellája.
„Azt gondolom, bár nem szerencsés ilyet mondani, hogy csak vígjátékokkal érdemes foglalkozni. Vígjáték alatt azt szeretném érteni, amit Csehov és Kafka értett. Pont ahogyan ők látták a világot, úgy kell a színházban is gondolkodni. Minden mulatságos, groteszk pillanat mélyén fájdalom és kétségbeesettség van.” Ifj. Vidnyánszky Attilát Elek Tibor kérdezte a DESZKA Fesztiválon.
„A nád inkább az otthonnal kapcsolódik össze, ami a körberajzolt szülőföld határán túl található: a Tisza holtágának partján, a folyó egykori medrében. Öntéstalajon. A kert végében ott a nád. A nappaliból, a teraszról, a kertből figyelem a nádat. Ha akarom, ha nem, ott van állandóan előttem, jelen van az életemben.” Kollár Árpádot Kiss László kérdezte.
„Én az életnek ezzel a gazdag könnyűségével a mediterrán vidékeken találkoztam, ott éreztem leginkább a megéltségét, megélhetőségét. Ami voltaképpen lényegtelen. Másnak ez egy hegyvidéken, az óceán közepén vagy éppen a naponta gondozott kiskert hátsó csücskében történik meg.” Mesterházy Balázst Kiss László kérdezte.
Ünnepi Bárka-estünket február 7-én tartottuk: ez alkalommal adtuk át a 2025-ös év Bárka-díját is. Magyary Ágnes az esemény előtt szólalt meg kameránk előtt.
„Azt gondolom, bár nem szerencsés ilyet mondani, hogy csak vígjátékokkal érdemes foglalkozni. Vígjáték alatt azt szeretném érteni, amit Csehov és Kafka értett. Pont ahogyan ők látták a világot, úgy kell a színházban is gondolkodni. Minden mulatságos, groteszk pillanat mélyén fájdalom és kétségbeesettség van.” Ifj. Vidnyánszky Attilát Elek Tibor kérdezte a DESZKA Fesztiválon.
„A nád inkább az otthonnal kapcsolódik össze, ami a körberajzolt szülőföld határán túl található: a Tisza holtágának partján, a folyó egykori medrében. Öntéstalajon. A kert végében ott a nád. A nappaliból, a teraszról, a kertből figyelem a nádat. Ha akarom, ha nem, ott van állandóan előttem, jelen van az életemben.” Kollár Árpádot Kiss László kérdezte.
